hiperanyu ≠ szuperanyu

Azon gondolkodtam, milyen nagyképűen is hangozhat ez a hiperanyu.

Egy dolgot azért leszögeznék, hiperanyu ≠ szuperanyu. Ha valaki esetleg erre asszociálna, rögtön rendeljen hozzá egy képet: hiperanyu smink nélkül, torzonborz hajjal issza a kávéját reggel, miközben egyik oldalról jön a kérdés, hogy hol a nyakkendőm, a másik oldalról, hogy hol a rózsaszín macim, a harmadik oldalról meg vau-vau, hol a reggelim.

Egyszerre 6 lovat ülök meg 1 se..el. Sokszor szeretnék a viktoriánus időkbe visszamenni, ahol tényleg semmi más dolga nem volt egy nőnek, mint szépnek lenni, háztartást vezetni és a gyerekekkel foglalkozni. Ez mára sem változott, csak 600 másik feladat jött mellé. Dolgozunk is, ki-ki a maga módján.

Hogy felszámoljam a pletykákat és a rosszmájú irigységet, továbbá eloszlassam az elképzelt rosszféle képet rólam, mely szerint én egy öntelt nőszemély vagyok, aki isteníti magát, íme egy napom.

Van, hogy sikerül kiviteleznem minden zökkenő nélkül, van hogy nem. Az esetek nagyobb részében sajnos nem, bármennyire is igyekszem. Valami mindig lemarad. Azt gondolom sokan magukra ismernek, hiszen mi nők mindannyian ezt csináljuk kinek-kinek ez-az kimarad, mert nincs gyereke, vagy kutyája, de biztos van helyette más. Szóval mielőtt a hiperanyuságra bárki irigykedni kezdene, jól gondolja át, hogy ő maga mit csinál végig nap mint nap, és rájöhet, hogy bizony-bizony ő maga is hiperanyunak számít. Mert valljuk be, bár a világ ezt várja tőlünk, azért ember lányát próbáló feladat a miénk. Nőből vagyok, hibázok. 

6.20. Ébresztő, a telefon csiporog, miközben lenyomom, azon gondolkozom, ma se aludtam túl sokat, hogy lehet az, hogy már reggel van. Égnek álló hajjal félkómásan kimászok az ágyból, elindulok a fürdőszoba felé, miközben egy szőrgombóc ugrál a lábam alatt, és követeli a reggelijét. Hajmosás, kávéfőzés.

6.45. A telefon újra csilingel, ébreszteni kell a gyereket. Kislányom, ébresztő! Puszi, simi, nem akarok felkelni. De muszály. De nem. És befordul a fal felé.

7.00. Kislányom most már tényleg fel kell kelni, mert elkésel az iskolából. De nem. De igen. Most. Gyerünk. Apaaaa, neked is ébresztő.

7.05. Kutya reggelit kap, én kortyolok kettőt a kávéból, aztán uzsgyi le a fűbe vele. Pénztárcát veszek magamhoz, és futás le a boltba (mert csak most nyitott ki) reggeliért és uzsiért. Miközben a buszok között lavírozok át az úton, az jut eszembe, hogy a fene vigye el, ha este bevásároltam volna… Ma tuti elintézem még este.

7.15. Uzsi elcsomagol, a hideg kávét megiszom, majd mindenkit ellenőrzök, hogy kész van-e, és indulás. Cipő, kabát, sapka, sál, póráz. Loholunk a kocsihoz.

7.45. Gyermek végre iskolakapun belül, indulhatunk az irodába.

8.00. A munkanap elkezdődik. Megnézem az e-maileket, és igen, bevallom a facebookot is, miközben újabb kávét iszok az életbenmaradás érdekében.

9.00. Ügyfélkaput ellenőrzöm, milyen hibaüzenetet küldött már megint az apeh. Mivel kell az ügyfél elé állnom, mit cseszerintettem el a nagy rohanásban. Huhh. Csupa elfogadó nyugta. Na ezt szeretem.

9.30. Napi feladatok az előre kitalált ütemterv szerint (sosem sikerül tartani…). Komoly üzletasszony arc fel, csak meggyőzően. Küzdelem a hivatalokkal, tanácsadás, ügyintézés az ügyfeleknek, adatrögzítés, jogszabályértelmezés, határidők. Mindezt mosolyogva, magabiztosan.

12.00. Ebédidő a közeli kifőzdében. Ha jobb napom van, az előző este megmaradt hazait esszük. Ha nincs, marad a gyorskaja. És újabb kávé.

16.00. Indulás a suliba a gyermekért. Hazafelé már az estét tervezem, hogy mit kell vásárolni, mi legyen a vacsora. Apa, mit főzzek? Nekem mindegy. Csak ezt neeee. Inkább meg se kérdeztem volna.

16.30. Szia anya, hiányoztál. Hoztál nekem valamit? Megyünk még valahová? Én is szeretlek, te is hiányoztál, nem hoztam, nem megyünk. (rossz anya lennék, hogy nem hoztam?)

17.00. Kislányom, kérem az üzenődet és a lecke füzetet. Leckét feltöltöm a netre, üzenőt ellenőrzöm. Van még leckéd? Nincs. Biztos, mindent megcsináltatok? Igen. Akkor miért van bekarikázva az egyik? Jaaaa, hát bocsesz, azt még meg kell csinálni. Tehát van házi. Van. Akkor üljünk le. Van hogy simán, van hogy hisztivel, de végül túl vagyunk rajta.

18.00. Mindeközben fél kézzel a vacsorát készítem, fél lábbal a kutyát sétáltatom. Tervezem a mindennapokat. Iskolai rendezvények, feladatok, amiket SZMK-ként vállaltam, hétvégi programok, logisztika a javából.

19.00. Iskolatáska bepakol, indulás fürdeni. De muszály? Igen. De miért? Nem vagyok koszos. Kell és kész. Aaaaaaa. De. Most. Fogat mostál? Nem. Miért nem? Jóóó, megyek.

20.00. Alvás. De még tévézhetek? Nem. Csak egy kicsit. Nem. Hüpp-hüpp, krokodil könnyek. Alvás, mert reggel nem fogsz tudni felkelni. Villanyoltás.

21.00. Anyaaaa! Nem tudok elaludni. Kicsit odajössz hozzám? …..

22.00. Végre én is alvásra készen beesek az ágyba. Persze a bevásárlást ma sem intéztem el. Majd reggel.

6.20. Ébresztő………….. és így tovább, és így tovább….

Szóval korántsem Szuper a Hiperség. Iszonyú mennyiségű feladat van a vállamon. És közben az ember lánya megpróbál mindenben 100%-osan megfelelni. De nem megy. Legalábbis nem 100%-ban. Jelenleg már a 80% is kész főnyeremény. Egy jó mondásom azért van a végére: Nevess magadon, Isten is megsegít! Csak pozitívan! J

Charlie – Az légy, aki vagy

Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt!
Ölelj át, a világ épphogy életre kelt!

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
alakul még az igazi kép,
nézni szeretném a színek, meg a fény 
hogyan fonnak Rád ma új ruhát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezel.

Ébredés, változás, minden új nap új,
ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl?
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezem.

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de mindig visszaérkezel!

Kórus: Az légy, aki vagy, érezd jól magad...

Néhány kikötő még útbaejthető,
de mindig visszaérkezel!

Mindig visszaérkezel!

http://www.youtube.com/watch?v=-3LTgHmHZq8

a karácsonyi kalács

Igen, a beigli-ről beszélek.

Na nem a karácsonyt várom ennyire így szeptemberben, hanem lett egy új családtagunk.

Ő Beigli.  Amolyan rosszcsont kalács.

Ahogy az lenni szokott a gyerekes családokban: a gyerek nyúz, a szülő húz. Anya erre, apa arra.

Apa kerek perec közölte, hogy ha a kutya jön, ő megy. A lányom az őszinteségéről híres persze, és ahelyett, hogy megijedt volna, még rákontrázott: "te apa, és akkor te hová költözöl?".

Aztán az én agyam is elindult, hogy milyen jó is egy kuty a háznál, aki feltétel nélkül szereti az embert, felvidít ha rossz kedvem van, és ahelyett, hogy okos tanácsokat osztogatna, csak a fejét a lábamra teszi, és a nézésével érti meg minden problémámat. (A háttérsztori az, hogy régóta várjuk a kistesó érkezését, de a gólya valószínűleg eltévedt. És anyának kell egy másik gyerek. Ha ebgyerek, hát legyen eb. :)

2:1 volt az állás, mikor azuram is már-már beleegyezett hogy majd egyszer lehet róla szó. Majd egyszer...

Na, nekem se kellett több...

Újra ismétlem magam, de g..gle a barátom, és nekilendültem a keresgélésnek. Gondolatot telefon követett, majd a tett. Elmentem a megbeszélt találkozóra, és a kezembe adtak egy falatnyi csöppséget. 6 hetes volt akkor, a kánikulában teljesen elpilledve szuszogott a kezemben. Tündérbogyó-cukorborsó. Beleszerettem.

Hazafelé egy szava nem volt, szépen bóbiskolt az anyósülésen a dobozban a macijával. 

Apa persze mit sem sejtett, hogy én mit akciózok a munkaidőmben, és a lépcsőházban azon rágódtam, hogy be merjek-e menni vele a lakásba. Repülök az újdonsült ebemmel együtt, vagy azért még megtart.

Nagy levegő, kulcs fordul a zárban, anya belép. 

Félve odamegyek apához, és halkan mutatom a dobozt: "Ugye nem dobsz ki?!"

Neeem háááát! Ezt persze reakcióból mondhatta, mert az arckifejezéséből ítélve valószínűleg nem is értette miért kérdezem. A maci ugyanis nagyobb volt, mint a kutya, és csak mikor megmozdult, akkor  jött rá, hogy mi a szitu....

A lányom sem nagyon értette, hogy mizu, csak annyit kérdezett, hogy honnan van. 

"Hát csak van." 

"És mikor kell visszavinni?"

"Nem kell visszavinni."

"Ezt most nem értem."

"A tiéd."

"Az enyém?!?!?" (Gondolom ismeritek az arckifejezést: mivaaaan???)

Szegény úgy meglepődött, hogy reakcióból kinyögte, hogy nagyon köszöni, és nagyon örül.

Aztán még egy hétig kérte, hogy csípjem meg, nem álmodik-e. 

Az éjszakai műszak elindult. 2 óránként Beigli kisasszony jelezte, hogy ő kicsi, és egyedül van, és különben is, és egyáltalán. Félkómásan kibotorkáltam, majd az általa elhelyezett aknák kikerülése és eltávolítása után odaültem a kuckója mellé. Bemászott az ölembe, én álomba simogattam, majd visszaraktam. És ez így ment minden éjszaka kb 3 hétig. 

Később kezdtem morcos lenni a kialvatlanságtól, így többször nem vettem tudomást a nyüsziről. Szerencsére okos kis kölyök, és hamar rájött, hogy a hangoskodással nem éri el, amit akar, így abbahagyta, és visszafeküdt. Ma már egyáltalán nem kelek fel hozzá. Este 8-tól alszik, éjszaka felkel ugyan, de halkan megy pisilni, és reggel sem szól már, csak ha nagyon későn keveredek elő, és az éhenhalás szélén van. 

Az első találkozás óta eltelt két és fél hónap. Beigli már tényleg a család része, olyannyira, hogy apa közölte: "ha a kutya megy, ő is megy." :)

Megszerettük ezt a kis kalácskát. 

Nem szép dolog származására és nemére hivatkozva rosszat mondani senkire, de ő egy beagle. És nőnemű.

És ez a kettő együtt kicsit sem egyszerű. Csak finoman fogalmazok: önfejű és akaratos. Szelektív hallása van és már most gondolkodik. Majd ő eldönti, hogy amit kérek tőle, annak van-e értelme, és ha Ő úgy látja, hogy van, akkor megcsinálja. 

Az evéssel nincs gond. Mindegy mikor, mindegy mit, mindegy mennyit. Állandóan, mindent, sokat. Ha hagynám, gurulna a pocakján.

Alakul a molekula, 3 hónaposan már nem csak korban, de méretben is megháromszorozódott. 

A rosszaságot azzal próbáljuk megakadályozni, hogy szinte mindenhová jön velünk. Nem adjuk meg az esélyt se neki, hogy itthon egyedül unalmában felfordulást csináljon. Mert azt tud. Még így is tud. 

A világon legjobb játék a partvis és a felmosó, de szigorúan csak akkor, ha domestos-os vízbe mártom.

A kedvenc időtöltése a kukázás, és a kidobott papírzsebkendők minél apróbb cafatokra való széttépkedése, és a lakás kidíszítése az így kapott késztermékkel. Frissen mosott szőnyegek, és még nem látott textíliák pisivel való felavatását is vállalja. A fogorvosa valószínűleg receptre írhatta fel neki, hogy edzeni kell a kis fogacskáit, mindent rág. Mindegy mi kerül épp az útjába. Meg kell rágni. Mintha ülne a vállán a gonosz ördög, és súgná a fülébe: ezt is rágd meg, azt is, meg azt is, nézd az a papucs milyen rágnivaló.

Édes, ahogy szemléli a világot, és rácsodálkozik minden újdonságra. 

Egy kukatámadás során például (hálós fém drót papírkosárról beszélünk) beleakadt a körme a rácsba, és ahogy leugrott, és kikapta a körmét, a kuka elkezdett a lendülettől pörögni. Skera volt a javából. Teljes ijedség. Egész sokáig forgott a szemetes, majd már biztonságos távolságból fejbiccentések közepette szemlélte az eseményt. Majd felbátorodott, mikor megállt, és úgy gondolta, hogy na most majd jól megmondja neki a magáét. És csak ugatott, ugatott, ugatott. Hogy gondolta ez az egyén, hogy gondol egyet, és elkezd ilyen hangosan pörögni?! Hát milyen dolog ez kérem? Főleg úgy, hogy ő itt van! Na ki az úr a háznál? Na ki? Na ki? Na azért!

Jó pár percbe tellett, mire visszament a vérnyomása, és úgy érezte kiadta a dühét.

Nekem meg patakokban folyt a könnyem, nem mertem hangosan röhögni, nehogy megzavarjam a kiselőadásban.

Őszintén szólva régen nevettem ennyit, mint mostanában, mióta nálunk van. És azt az örömöt, mikor hazajön valaki! Behúzott fenékkel olyan lendülettel csóválja a farkát, és olyan kifejező testbeszéddel kiabálja, hogy "de jó, hogy itthon vagy!" Egyszóval anya kicsi kutyája ő. Imádjuk. 

aranyköpések

Lányom bent van velünk az irodában. Egész nap megy a mese a y.t.on. De nem látom a képernyőt csak azt hallom, hogy a Frédi és Béni szinkronja készül 1974-ben. Megkérdezem Tőle, hogy ez még fekete-fehér vagy már színes? Néz rám bambán... 8/ :D Fogalma sincs miről beszélek... :) Aranyos!


Havas húsvétunk volt: "A nyuszi bele fog olvadni a környezetébe."  


Reggel iskolába menet beszélgettünk :D:D
"Anya, én ha nagy leszek, polgármester leszek." 
"Hogyhogy?"
"Az könnyű munka. Láttam a tv-ben, hogy csak ülni kell, és beszélni."


"Anya, olyan büdi ez a kocsi kipufogó! "
"Hát, igen, sajnos még nem találták fel a szagtalan autót."
"Anya, az én időmben már lesz olyan?"  megzabálom...


"anya, az a kávé kafuin mentes?"   

mezítlábas :)

Már majdnem kész a saját tervezésű mezítlábas ösvényem.
A gyerekek nagyon szeretik, oda-vissza mászkálnak rajta. 
Nem kis feladat volt, de hála az én szerető férjemnek, megvalósult. :)
Egy szavam nem lehet, bármit kiejtettem a számon, rögtön nekiállt. 
Neki volt nehezebb dolga, mert az ásás, a vasoszlopok és a betontömbök kiemelése nagyban neki köszönhető, én el sem bírtam volna...

De a képek magukért beszélnek. :) 

                                                           maradék retró járólap



                                  homok (a sittből leszitálva, megmentve) 

 

apró kavics (szintén a sittből) 

                                                   falról lebontott lambéria 

                                                           sárga mulcs 

                                                         farönkök 

                                                   fehér murva 

                                                    fű (még most kezd éledni) 

                 ez még üres, csak a geotextil látszik, ihlet kell, mi legyen benne

                                                    fenyő tobozok 

                                                     fekete termőföld 

         nem tudom mire való, lim-lomok között talált fakorongok (közte homok)

olyan volt - ilyen lett

Hétvégén végre volt időm újra fotózni. Hát lássátok milyen volt - milyen lett a mi kis birodalmunk.
(az új képek telefonnal készültek, ezért a minőség nem az igazi, ezt nézzétek el nekem kérlek :))

3 konténer (3, 8 és 7 köbméteresek), az egyik csak zöld hulladék volt, a másik kettő vegyes (használhatatlan bútorok, sitt és zöld), rengeteg zsák, amit elvittek, továbbá égetés és aprítás után néz ki így a kert és a ház.
3 év munkája, de végre van merszünk vendégeket is hívni.... megérte....

És még néhány bónusz kép: