Ez (is) velünk történt 2012

Lassan közeledik az év vége és a karácsony. Ilyenkor mindig előbányásszuk az idén készült fényképeket, ami jól sikerült, azokat előhívatjuk, már csak ajándékképpen is. 
A képek között rábukkantam néhány számunkra nagyon is értékes videóra.

Nem írnék oldalakat, beszéljen helyettem ez a kis filmecske....

Penész, te drága!

Zűr zűr hátán. Most éppen a fürdőszobánk falán megjelent penész személyében jelentkezik.
Ezek mi vagyunk. Mikor már azt érezné az ember, hogy na, végre, kis nyugalom van...
Miért is ne? Kérdezi a következő probléma. Meglepem őket! Nehogy már unatkozzanak!

Hát jöttek a foltok. Először csak kis koszpiszok formájában. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget. Pedig jobb lett volna. Aztán mikor következő alkalommal felnéztem a plafonra, már a fél fürdőszoba fala és mennyezete fekete volt. Hát igen, az én hibám, az ember lányának az is feladata lenne, hogy minden nap megvizsgálja a lakás falainak és mennyezetének állapotát. Elmulasztottam ezt a feladatomat. Néhány hónap alatt ilyen szépséges bevonatot kapott.

Lassan 10 éve lakunk ebben a lakásban, de a fürdőszoba még általunk nem volt kifestve. A konyha sem. És a nappali sem. A gyerekszoba viszont már háromszor. A hálószobánk falán legalább a tapéta már fenn van. Fűrészporos, festés nélkül. 5 éve.... Hogy miért, az egy következő írás témája lesz...

Sebaj tóbiás. Egyszer eljön az én napom is, és felújítom az egészet kényem-kedvem szerint. Ígérem szép lesz, és mindenkit meghívok a lakásavatóra. Addig meg olyan amilyen.
De kinek is van kedve festegetni egy olyan fürdőszobát, amit évente 2x beáztat a fölötte lakó. Jónéhány évig ment ez, most, hogy eladták a lakást, megszűnt ez a probléma létezni. Elég dühítő, amikor este mennél fürödni, fogat mosni, és a polcon a fogmosópoharadban áll a szomszéd vize. Gusztustalan. A plafonon repedés, ahol a víz megtalálta az útját, és a tükör fölötti lámpán átfolyva, a polcon és a pohárban landolt cseppenként. Estére pont megtelt. Fujjj...

Ráuszítottam azuramat, hogy legyen valami vele. A vakolatot kb 3 nap alatt távolították el vésővel. Már ez is elég komoly feladat volt, de végül meglett. Telefújtuk a falat gomba ellenni cuccal. Ütős volt. Színtiszta klór, ahogy azt kell. Marta a szemét, a kezét, az orrát, a tüdejét, de talán a gombáknak sem tetszett. Talán. A glettelés csodálatos folyamata következett. A tevékenységgel semmi gond nem is volt, csak a száradást kell kivárni. Mi türelmesen várunk. Már 3 hete. Még mindig nedves.

Húúú, hát biztos azért nedves, mert a sarok nem szellőzik. A gomba is azért volt tuti, mert nem jár a levegő a fürdőszobában. Kibontottuk a becsomagolt szellőzőnyílást, amit még az előző, bagós fölső szomszédban lakó brigád miatt zártunk le. Undi volt úgy hazamenni, hogy a saját lakásod tele van füsttel, és az általuk mosott ruha "illata" ázott kutyaszagra emlékeztetett. Ez is fujjj. Lezártuk. A penész meg ezt jól kihasználta.

De a kibontott szellőzőakna sem segítette a száradást. Hmm... Jóóó, akkor üssünk egy másik lyukat a szembe falra, a vizes sarokba is, hátha akkor a levegő jobban jár, és megszárad!
Hát nem. További ötleteket szívesen veszünk. Nekünk nincs több.

Most várunk. Hol türelmesen, hol nem annyira. Én most a nem annyira kategóriába sorolnám magam. Már nagyon festenék, és pakolnám vissza a polcot. Vicces, amikor este rohangálok a hálószobában elhelyezett fiókok és a fürdő között bugyiban, hogy hűű, a sampon benn maradt. Aztán újra, mert a fogkrém is.

A következő probléma kb 1 hete köszöntött be hozzánk. Már egy ideje figyelgetjük, hogy szépen sorban, minden szobában leég egy-egy konnektor. Fantaszikus aluminium vezetékek vannak végig a lakásban, sorba kötve, ahogy illik, a 80-as évek igényeihez igazodva. Persze hogy leég, ha bedugom a szárítógépet, a mosógépet, a hajszárítót, meg mindent egyszerre.
A gond forrása a fal nem száradása miatt beállított melegítő-fűtő ventillátor volt. Konkrétan beleolvadt a dugója a konnektorba. És mivel a mosógép is be volt dugva mellé, az is. Áram a fürdőszobában jelenleg nincs, csak világítás. Az is csak félig, mert az egyik lámpa is leégett a folyamatos ázástól. Még jó, hogy a mosógépnek "csak" a dugója olvadt meg. Azt legalább ki lehetett cserélni. Azért az vicces, amikor az előszobában keresztbe-kasul hosszabbító kígyózik a fürdőbe, hogy mosni tudjak. Hajszárításról meg ne is álmodjak...

Azt olvastam, hogy még 40-et kell aludni karácsonyig. Na te fal! 40 nap alatt megszáradsz? Vagy így karácsonyozunk, kibelezett fürdőszobával?

Rozi megérkezett

Itt van. Megérkezett végre. Már alig vártam.

Mikor megkaptam a mailt, hogy elindult a postán, minden nap a postaládát lestem. Aztán a kis postai cédulával reggel elsétáltunk a postára, és megkaptuk.
Még nem volt használva, a leírásnak megfelelően tényleg ki sem volt bontva. Az akkumulátort emiatt hosszabb ideig tölteni kellett, mint a telefonokat, mert akkor hosszabb lesz az élettartama. Legalábbis a leírás szerint. Felettük töltőre, és egy éjszakát ott volt.



A másnap este nagyon izgalmas volt, végre felavattuk.
Annyi funkciója van, hogy örültem, ha egyet-kettőt megjegyeztem. A programozást halasztjuk, mert ahhoz idő kell, hogy felfogjam mit és hogyan kell nyomkodni rajta. A nagy gombját megnyomva elindult a takarító körútra.

A nappali kb 20 perc volt neki, hogy végigporszívózza, de a küszöbön nem jutott át, túl magasnak bizonyult. Nagyon intelligensnek tűnik, a kölcsönrozi teljesen belegabalyodott a kábelekbe, fennakadt a szőnyeg csücskén. Ez a rozi nem. Megküzdött velük. Tette a dolgát.

Kézi segítséggel átjutott a gyerekszobába, ott is nekifogott a takarításnak. Tanulván a kölcsönroziból, a babaházat elbarikádoztam, nehogy bejusson oda is. A gyerekszobából magától átnavigált a hálóba, aztán az előszobán át a konyhába. Csak ment, ment, és porszívózott rendületlenül.

Mikor falat vagy bútort érzékel, lelassít, és csak éppenhogy nekikoccan. A széklábakkal már nem ilyen jó a helyzet, ott nagyokat koppant szegény. A fal mellett is szépen felsöpört, a sarkokat sem hagyta ki.

Az egész lakás kb 1 óra alatt kész volt. És nekem semmit nem kellett csinálnom. A derekam sem fájt.
A tartályát kétszer öntöttem ki. Hihetetlen, hogy ez a kis kütyü ilyen sok koszt összeszedett. Mikor úgy éreztem készen van (bár még bírta volna szerintem), visszavittem a dokkolójához, és hálásan pislogva tölteni kezdte magát. Kimerült. Ahogy én szoktam a porszívózástól. Minden elismerésem az övé. Imádom. Tudtam, hogy szeretni fogom, nem csalódtam. Barátok lettünk.

ÁlomRozi. FantasztiRozi. SzupiRozi. CsúcsRozi. TutiRozi. CsodaRozi.