Ehhez azt a fontos tényt kell ismernie mindenkinek, hogy a könyvelők életében az április-május hónapok a legsűrűbbek.Egyszerre könyvelem az idei évet és zárom a tavalyit. Ilyenkor jól jönne, ha egy nap 48 órából állna, és lenne még két keze az embernek. Mindig mondom, hogy klónozni kéne magamat....
A taniroda ötletét a magyar valóságos válság szülte, egyszerűen kevés a pénz. Jó magyar módjára feltaláltam magamat, miért is ne? amit 15 éve csinálok, megtanítom másoknak is...
Mit is csinálok én 15 éve? Könyvelek. Milyen egyszerűen hangzik, ugye? Száraz lenne? Mindig csak a számok?
Állj! nem titulálhatunk egyszerűnek egy ilyen sokrétű fogalmat. A könyvelő már fogalom: számviteli nyilvántartást vezet, jogszabályt olvas, értelmez, majd lefordít konyhanyelvre, elmagyarázza az ügyfélnek, igyekszik betartatni vele, adóbevallást készít, hivatalok előtt képvisel, intézi az ügyfelei titkársági feladatait és egyéb ügyes-bajos dolgait.
Könyvelő=könyvelő+jogász+informatikus+titkárnő+személyi asszisztens.
Nem akarok belemerülni, sem panaszkodni, én választottam. Megcsináljuk, hogy az ügyfél elégedett legyen, hiszen az a cél, hogy még sok-sok évig nálunk maradjon. Hozzáteszem, nagyon is szeretem a munkámat!
A lényeg, hogy egy könyvelő igazi hiperlény. És ezt az iskolapadban nem tanítják. Hogyan vezessünk olyan nyilvántartásokat, ami megfelel az egymásnak ellentmondó törvényeknek? Na de majd én... megmutatom hogyan.
Nagyon kitaláltam mindent.
Meghirdettem. Megfogalmaztam, plakátot gyártottam, feltettem a netre, kitettem a főiskolán. Jöttek is jelentkezők, összejöttek a csoportok. Egy csoport, majd mégegy.
Nagyon élveztem az első perctől kezdve, a visszajelzések is jók. Nagyon tudok magyarázni. Állítólag. Amit eddig nem értettek, most az is tiszta lett.
Valaki iskolapéldában megtanulja, hogyan könyveljük, ha Józsi beszerzi az anyagot. Minden világos, érthető. Jön a vizsga, sikerül. Heuréka! Tudok könyvelni! Gondolja a jódiák.
Aztán jön az élet. Munkát keres, de a cég által szerkesztett feladatlapot nem tudja hová tenni. Pályakezdő vagyok, mondja ilyenkor. Jogosan. De nekik gyakorlott könyvelő kell. Nem a papír.
Ez ma általános könyvelőirodai felfogás. Engem sem érdekel milyen papírja van. Le tud könyvelni egy metro számlát, vagy nem. Ha nem, akkor viszlát.
Itt jövök én a képbe. Ez az iskolapadon kívüli tanfolyam erre tanít meg.
Hogyan könyvelj le egy metro számlát.
Mi szerepel rajta? Pl búzaliszt, szalámi, domestos, kávé, fürdőruha, fénymásoló papír, ásványvíz, szörp, plüssmaci, falfesték, fogkefe.
Hogyan könyvelem? Ilyenkor nem ijedünk meg! "Attól függ!".
Máshogy könyvelem az étteremnek, máshogy a kis abc-nek, máshogy egy ablakgyártónak.
Ugyanazt a számlát. Nem is olyan egyszerű. Épp ez benne a szép, az izgalmas. Ilyenkor a könyvelő mindenható. Élet és halál ura. A metro számla tekintetében mindenképp.
Halálra is ítélheti. Egy ablakgyártó ne számoljon el búzalisztet. Szegény metro számla ilyenkor meghúzza magát, és a lyukasztó által ejtett sebesülés után a dosszié aljában végzi.
Ha életképesnek ítéljük, akkor mindenféle jelzéseket kap, hogy élhet. Milyen költségnek ítéltük meg, mikor könyveltük és természetesen "könyvelve" kitüntetést is kap. Sőt, felkerül egy listára, amit az adóhatóság is megnézhet! Ez ám az igazi kitüntetés!
Szegény tanoncok nehezen barátkoztak meg az iskolapéldák és az élet közötti különbségekkel. Ahány számla, annyi féle formája van. Gondoljatok csak bele! Nem egyszerű ám megtalálni mindegyiken elsőre a számla számát vagy dátumát! Az említett metro számlával az a legnagyobb gond, hogy nincs rajta, hogy "gazdasági esemény: anyagbeszerzés". Ez az élet. Mondom mindig. Legyőzik az első kétségbeesést, és elkezdenek gondolkodni. Ha ez egy étterem, akkor a liszt alapanyag. Ha ez egy ablakgyártó, akkor a kávé reprezentáció. Ha ez egy kis abc, akkor az ásványvíz áru. Ha ez egy könyvelőiroda, akkor a plüssmaci...
A következő alkalommal teljes magabiztossággal veszik kézbe a további könyvelnivalót. Fifikásan olyat teszek az elejére, ami már volt. De nem adom könnyen a dolgot. Jön a hidegzuhany. ÚÚÚristen! Az USÁból vett valami kütyüt! És még valami vámizé is van hozzá!
Jön a következő óra. Semmi új nincs benne. Kicsit talán még csalódottak is. Aztán megnézzük a listákat ellenőrzés képpen. A végeredmény: döbbenet.
Jaaaa, hogy volt benne másik cég nevére szóló számla? Jaaaa, hogy volt benne kisfecni, amit nem lehet elszámolni? Jaaaa, hogy volt benne benzinszámla, de nincs is autója a cégnek? Már nem is unják annyira.
Nincs más hátra, mint a könyveléshez szükséges további bizonylatokat elkészíteni.
Mikor még alkalmazottként dolgoztam, és otthon laktam, az anyukám megkérdezte "mikor indulsz a gyárba?". Na nem viccből. Ő gyárban dolgozott, így hívta a munkahelyet. Nem sok kellett hozzá, hogy rájöjjek ez sem más, igazi papírgyár. Az elsőre barátságos kis kupacnak tűnő könyvelési anyaghoz gyártunk mégegyszer annyit. És lassan meg is telik a korábban túl vastagnak tűnő dosszié.
Az utolsó óra mérlegkészítés. Itt jönnek rá, hogy ez a legkönnyebb része. Mérlegképesnek lenni nem azt jelenti, hogy mérleget vagyok képes csinálni. Azt mindenki tud. Csak nem mindegy miből... Ha a mögötte lévő könyvelés nem tükrözi a tudást, akkor a mérleg sem fogja. Számszakilag jó lesz, de tartalmilag nem.
Aztán ott vannak a kitöltő programok. No meg az ügyfélkapu.
Komoly informatikai képzéssel is felér ez a tanfolyam. Letöltöm, telepítem, átadom, betöltöm, importálom, kitöltöm, ellenőrzöm, nyomtatom, megjelölöm küldésre, beküldöm, visszaigazolás, nyugta, tartós tárhely, ebev szolgáltatások.
Óra után teljesen feldobva mennek haza. Én meg hullafáradtan. Ennyire még nem merült le az aksim soha.
Viszont élvezem. Nagyon is.
eddig azt hittem, hogy anno pályát tévesztettem, de lehet, hogy csak az (volt) a baj, hogy megálltam az iskolapad-beli tudásnál? érettségi után egyetlen dologban voltam biztos: hogy én NEM AKAROK könyvelni. persze adminisztratív munkakörben tengettem a napjaimat, de a könyveléstől kivert a víz, mindig. most viszont, hogy Férj (kényszer)vállalkozó, és én készítem össze az anyagát, amit minden hó elején vinnie kell, és adminisztrálok, utalok, a könyvelő instrukcióit követem, a fény is felvillant az alagút végén. ez nem is olyan hülyeség - így látom most, tizenöt évvel később. jó hogy vagy nekik! lerövidül ez az idő. :)
VálaszTörlés