Hát majdcsak kisül belőle valami :)
Első körben nem is tudom hol kezdjem. A cím is azért az ami, mert sokszor úgy érzem hiperképességekkel kellene rendelkeznem ahhoz, hogy mindig mindenhol ott legyek, és mindent maximálisan megcsináljak.
Amint a klónozás, mint szolgáltatás elérhető lesz, én leszek az első, aki megrendeli...
Maximalista vagyok, ezzel szembe kell néznem 33 év után. Állandóan keresem akaratlanul is a megoldandó problémákat. Ha nincs, akkor elvállalok valamit, csak hogy legyen. És természetesen maximálisan szeretném megoldani azokat, és ebből elég sok gondom fakad. Nem panaszkodásra hozom létre ezeket az írásokat, inkább csak hogy megosszam mindenkivel a mindennapjaimat (bár lehet néha panaszkodás lesz belőle, de ezt nézzétek el nekem, mindenkinek vannak rossz napjai).
Rólunk: férjemmel 10 éve vagyunk együtt, van egy 7 éves, másodikos leányunk. Könyvelődroidok vagyunk a saját irodánkban, saját magunk rabszolgái. Mindig azt mondják ez jó, mert nincs főnökünk, magunk osztjuk be az időnket. Hááát ja. Csak 40 főnökünk van, az ügyfeleink, és az időnket az apeh osztja be. Egyébként minden stimmel.
Én most készülök a záróvizsgámra a BGF-en, 6 kemény év után végre sikerült az összes vizsgám, és összegyűjtöttem azt a 210 kreditet. Mikor belefogtam, még nem tűnt olyan soknak, így visszanézve, hááát, nem adták könnyen. Mikor elkezdtem, a lányom 5 hónapos volt, azt gondoltam hát pont jó, mert úgyis itthon vagyok vele, lesz időm tanulni. Azzal viszont nem számoltam, hogy az irodába vissza kell kapcsolódnom, mert ugye ha nincs feje a halnak, nem is tud úszni. Nem tanterv szerint haladtam, ezért aztán meg is lett a következménye: 4 év helyett 6,5 év alatt fejezem be. De sebaj, akkor is befejezem, mert már annyi munkám és pénzem van benne, hogy méginkább értékesebb lesz az a papír, amit kapok a végén. Megdolgoztam érte.
A férjem a könyvelőirodán kívül hegymászik. Én nem. De majd eljön annak is az ideje. Egyszer. Mindig mondja, hogy az lenne a legjobb, ha én lennék a hegymászó társa. Ideális páros lennénk. Ezt én is így gondolom. Mégis visszatart a tériszony. Már a létrán is rosszul vagyok, a gyomrom a torkomba mászik, ha fel kell mennem a függönyt kicserélni. Pedig csak az elsőn lakunk.
Néha mikor elmegyünk mégis együtt kirándulni, én távolból nézem csak, ahogy a gyerekkel ott táncolnak a tó vagy a hegy szélén, engem meg lever a víz, és inkább becsukom a szemem: "szóljatok, ha már kinyithatom!". A nyaralások alkalmával azért elég sok aktív programot csinálunk együtt, nem punnyadok itthon egész nap, a kép, amit most megosztok veletek, az is a nyári táborozás alkalmával készült. Imádunk sátorozni, és a legújabb hobbink a geoláda keresés, úgyhogy azt hiszem jó úton haladok. Persze a gyerekre fogjuk, hogy miatta kezdtük el a kincsvadászatot, de igazából mi is nagyon élvezzük. :)
A lányom most kezdte a második osztályt, egészen jól vette az akadályokat, bár némi itthoni gyakorlás azért nem árt neki. Igazi anyja lánya. Elég ijesztő szembenézni az embernek saját magával.
Mindent maximálisan akar teljesíteni, ha csak 90% a felmérője, már haragszik, hogy volt 2 hibája. Én is ilyen voltam-vagyok. Mi mást tanulhatna tőlem? Emiatt a 90% is kudarc neki, ez azért eléggé megnehezíti a mindennapjainkat. Sok-sok sírás és duzzogás, meg lelkiismeretfurdalás.
Kezd "öntudatára ébredni" egyre többször kapunk tőle a fejünkre, bár most még vicces, nevetünk rajta. 10 év múlva majd nem fogunk. Azért igyekszem letörni az agancsait, mertugye nem úgy van az, de néha olyan édesen beszól....
Egy példa: Tegnap tejet töltött a poharába a konyhában. Én is kimentem, és megláttam, hogy mezítláb áll a hideg kövön, és rászóltam, hogy vegyen fel zoknit. Mire ő rendes kislány módjára, ott hagyott csapot-papot, bement a szobájába zokniért. Néhány perc múlva utána mentem, és az ágyon ülve megöleltem. Jön apa, hogy "ki hagyta ott az asztalon a tejet? mert megromlik!" Mire a lányom felkapta a vizet: "bezavartatok zokniért, most meg ölelget anya, így hogy tegyem vissza a hűtőbe?".
Na, ezt megkaptam. Én vagyok a hibás. Azt hittem megzabálom! :D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése