Fly Lady

Hűűű, mit találtam!

Régóta foglalkoztat, hogy egy olyan rendszert kialakítsak a háztartási munkák terén, ami tartható is nap mint nap. És végre megkaptam a segítő kezet is hozzá... :) Hiperanyunak is kell a támogatás néha.

Imádni fogjátok, ha még nem ismeritek:

http://www.urban-eve.hu/flylady-program/  

Napról napra alakul a rend és a rendszer, így talán nem úszik el az ember a sok tennivalóval. Napi néhány percet még én is ki tudok szorítani. Már most imádom, pedig még csak olvasgatom. :)

Jövő hétfőn elindulok vele. Hajrá nektek is!

Rozi megérkezett

Itt van. Megérkezett végre. Már alig vártam.

Mikor megkaptam a mailt, hogy elindult a postán, minden nap a postaládát lestem. Aztán a kis postai cédulával reggel elsétáltunk a postára, és megkaptuk.
Még nem volt használva, a leírásnak megfelelően tényleg ki sem volt bontva. Az akkumulátort emiatt hosszabb ideig tölteni kellett, mint a telefonokat, mert akkor hosszabb lesz az élettartama. Legalábbis a leírás szerint. Felettük töltőre, és egy éjszakát ott volt.



A másnap este nagyon izgalmas volt, végre felavattuk.
Annyi funkciója van, hogy örültem, ha egyet-kettőt megjegyeztem. A programozást halasztjuk, mert ahhoz idő kell, hogy felfogjam mit és hogyan kell nyomkodni rajta. A nagy gombját megnyomva elindult a takarító körútra.

A nappali kb 20 perc volt neki, hogy végigporszívózza, de a küszöbön nem jutott át, túl magasnak bizonyult. Nagyon intelligensnek tűnik, a kölcsönrozi teljesen belegabalyodott a kábelekbe, fennakadt a szőnyeg csücskén. Ez a rozi nem. Megküzdött velük. Tette a dolgát.

Kézi segítséggel átjutott a gyerekszobába, ott is nekifogott a takarításnak. Tanulván a kölcsönroziból, a babaházat elbarikádoztam, nehogy bejusson oda is. A gyerekszobából magától átnavigált a hálóba, aztán az előszobán át a konyhába. Csak ment, ment, és porszívózott rendületlenül.

Mikor falat vagy bútort érzékel, lelassít, és csak éppenhogy nekikoccan. A széklábakkal már nem ilyen jó a helyzet, ott nagyokat koppant szegény. A fal mellett is szépen felsöpört, a sarkokat sem hagyta ki.

Az egész lakás kb 1 óra alatt kész volt. És nekem semmit nem kellett csinálnom. A derekam sem fájt.
A tartályát kétszer öntöttem ki. Hihetetlen, hogy ez a kis kütyü ilyen sok koszt összeszedett. Mikor úgy éreztem készen van (bár még bírta volna szerintem), visszavittem a dokkolójához, és hálásan pislogva tölteni kezdte magát. Kimerült. Ahogy én szoktam a porszívózástól. Minden elismerésem az övé. Imádom. Tudtam, hogy szeretni fogom, nem csalódtam. Barátok lettünk.

ÁlomRozi. FantasztiRozi. SzupiRozi. CsúcsRozi. TutiRozi. CsodaRozi.

Jön! Rozi a takarítónő

Egy elfoglalt anyukának is van ideje a mindennapok feladatainak megkönnyítésén gondolkodni.
Mosógép, szárítógép, mosogatógép. Ismert berendezések, áldom azt az okos embert, aki feltalálta. Bár mosogatógépünk még nincs. Még...
Ezeken kívül is van azonban elég tennivaló. Legkevésbé szeretett tevékenység a családunkban a porszívózás.
Ott van rá a porszívó, mi ezzel a gond? kérdezhetjük. Soroljam?

Van olcsó fajtája. a gazdaságos márka. kevésbe kerül, de hatékonysága is elég kevéske.
Van drága fajtája. a házaló ügynökök által forgalmazott márka. sokba kerül, de hatékonysága is nagy.
És ott a középút. néhány tízezerből sokféle márka. sokféle funkcióval.

Mikor az esküvőnk után beköltöztünk a közös lakásunkba, időszerűvé vált, hogy legyen közös porszívónk is. Egy takarítógépre esett a választásunk, ami tud porszívózni, kárpittísztani, járólapot nedvesen porszívózni.
Akkoriban nem számított éppen a legolcsóbbnak, de még elfogadható volt. Megvettük R2D2-t.

Semmi probléma nem volt vele, nagyon jól teljesítette feladatát. Később a fenti feladatain túl még egy feladatot kapott, orrot is megtanult szívni. Nagyon hatékony volt ebben is, szerettük. Az alany, akinek a nóziját kínozta, már nem annyira.

Jelenleg egy kisebb javítás után van, -hiába mindenki öregszik- de olyan mint újkorában. Még mindig.
Ahogy haladunk a korral, úgy kerülnek előtérbe újabb és újabb funkciók, amiket tudnia kéne. Ebben is a régi. Nem tudja.

Legnagyobb gondom vele, hogy mutatni kell neki az utat, merre menjen. Állandóan cibálom magam után, megakad a küszöbökben, felborul. Aztán elfogy a zsinórja, és hirtelen csönd lesz. Bár kerekeken gurul, mégis nehéz szegény. Folyamatosan hajolok, miközben használom, aminek az az eredménye, hogy kb 10 perc után úgymaradok, és hosszú perceken keresztül mint öreg néne, görnyedten járok-kelek a lakásban.

Amikor csak lehet, halogatom a porszívózást. Nem szeretem csinálni. A végeredmény mindig magáért beszél, de nagyon fáj a derekam a végén. Mit lehet tenni?

Jött az isteni szikra! Vegyünk robotporszívót! Jó!
Hogy ezekből a robotokból is már mennyi van!? Több fajta itt is, többfajta áron.
Leghatékonyabbnak az iRobot tűnt. Elmentem egy kereskedőhöz, ahol azt ígérték, hazahozhatok egyet kipróbálni. Nanáhogy elhoztam! Imádtam. Mesebeli álom! :D

Elindult, és végigszipkázta az összes szőnyeget, a járólapot, mindent.
Úgy gondolta, hogy a barbiház is takarításra szorul, oda is bejutott. Lányom csak kiabált szegénykével: "Roziiiii! Oda ne menj be!!! Az a babaház!!!" De Rozi nem érti, csak a bináris nyelvet, így ment a saját feje után. Nem nagyon izgatta a dolog, hogy összezúzza az étkezőben a csöppnyi asztalt és székeket. Leborította a pöttöm pohárkákat, sőt, még az esküvői tortát is. Na de Rozi! Tönkreteszed az ifjú pár nagy napját! Aztán továbbment a garázsba is, ahol a rózsaszín autó végül megállította. Úgyhogy gondolta, inkább megfordul, és máshol próbál szerencsét.
Így az iskolás évek kezdetén a gyerekszoba szőnyege átváltozott ceruzaforgácsok gyűjtőhelyévé. Nincs olyan négyzetméter, hogy ne találnék hegyezőből kipotyogott kis színes szúrós ceruzahegyeket, vagy forgácsokat. De Rozi kitartóan eltüntette mindet. Sőt, ahol többet talált, hogy körbe-körbe forgott egy ideig, hogy tuti mind a hasába kerüljön.

Aztán jött a nappali. Szépen körbetakarította a szőnyeget itt is. Úgy gondolta, hogy a kábelekkel közelebbi kapcsolatba akar kerülni, és többet időzött az asztal alatt, mint én szerettem volna. Ennek eredményeképpen magára tekerte az összeset, és megállt. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor a lányom 2 évesként magára aggatott egy csomó sálat és ruhát, majd odaállt elém: "Na, csini vagyok?" Rozi is csak állt a zsinórok rabságában, és a nem létező szemével rám nézve némán kérdezte: na, csinos vagyok?

Egy idő után olyan lett az egész gép, mint egy kiskutya. Édesen járt-kelt a lakásban, néha forogva kergette a saját farkát, aztán a fal mellett haladva szimatolt némi por után. A lányomnak olyannyira megtetszett a kis szerkezet, hogy a végén már fogócskázott vele. Megvárta míg Rozi odamegy hozzá, majd elugrott az útjából.
Két legyet egycsapásra! Takarít is és játszópajtás is egyben!
A másnap szívszorító volt. Vissza kellett vinni. :( Nekünk kell egy ilyen!

Nem sokáig vártam vele. Mivel a boltban nagyon drágának tűnt, és nem lehetett részletre sem venni, másfelé indultam. A használtak között keresgéltem, hátha valaki eladja áron alul. Találtam egy vadi újat, amit nem használtak még, garancia is van rá, csak nem kell nekik. Bolti ár alatt, sőőt, még a részletet is megbeszéltük.
December elején már az enyém lesz a kis drága!
A kölcsönrozival ellentétben ez a rozi programozható is, előre megadható neki, hogy melyik nap mit csináljon. Reggel 9-kor elindul a kis takarító körútjára, és tádááám! mire hazajövünk, már tisztaság van. Ha végzett, vagy merül az aksija, visszamegy a házába, és feltölti magát. Nagyon intelligens.

Sorry R2, de innentől Rozi veszi át a feladatok egy részét. Természetesen kárpittisztításban te vagy No1, abban továbbra is számítunk rád!