Lakásfelújítás - bontás

Jó régen jelentkeztem....
Ennek oka igen egyszerű, nem volt időm géphez ülni, és összeszedni a gondolataimat.

A nagy fába fejsze meghatározás igen találó volt, nem kis munka van a hátunk mögött. Mostmár kijelenthetem talán, hogy mögötte. A készen vagyunk megállapítás még nem helytálló, de már lakható állapotok vannak.

A tervek úgy kezdődtek, hogy 4-5 hét alatt lezavarjuk az egész szakipari melós részét a felújításnak.
Sejtettem, hogy csúszni fogunk, de az optimista hiperanyu remélte, hogy nem sokat. A burkolás és egyéb építő munkák végül két hetet csúsztak, emiatt (és persze a piszkos anyagiak miatt is) a festők is később érkeztek, és még ők is csúsztak plusz egy hetet.

Mindennek története van, semmi nem ment úgy, mint a karikacsapkodás.

A story a  bontással kezdődött. Elég látványos rész ez, túlságosan is, és nem kicsit lehangoló. Egy új élet kezdődik, gondoltam én, mikor nekiestek a melósok az otthonomnak, és szétverték az egészet. Egy új, szebb, rendezettebb, tágasabb, élhetőbb lakás kezdete, nem szabad elkenődni tőle. Mondogatom magamnak. Mást nem nagyon tudok tenni, ugye.

Összepakoltuk a rengeteg cumónkat, ami arra is jó volt, hogy szelektáljunk, és selejtezzünk. Több bútort eladtunk, a rosszabbakat kidobtuk, a menthető, használható dolgokat becsomagoltuk, szétszedtük.
A kisebb darabok átkerültek egy tárolóba, a nagyobbak a lakásban maradtak, amiért később nem kevés morgást kaptunk, hogy tologatni, kerülgetni, pakolgatni kell. Jó lett volna teljesen leüríteni az egész teret, de hát ugye a világon nincs annyi hely, ahová tehettük volna.
A tároló (garázs) tele volt, belépni sem lehetett, arra gondolni sem mertem, hogy a visszapakolásnál hogyan fogok bármit is megtalálni.

A termelődött sok szemetet-sittet elszállítani sem volt egy álom.
Ami vasat lehetett elvittünk a MÉH-be, a fát elvitték tüzelőnek, de sok felszedett csempe és egyéb cucc volt, amit nem tudtunk szelektálni. Konténert rendelni nem akartunk, mert valószínűleg a többi lakó úgy gondolta volna, hogy nekik lett odakészítve, és idő előtt megtelt volna. Saját magunk nem győztük az elszállítást, idő-erő-szállítóeszköz hiányában. Nem maradt más, minden héten egy kisebb adagot lebeszéltünk a szemétszállítókkal, akik némi térítés ellenében bedobálták a zsákokat a kukásautóba. Végül csak elfogyott néhány hét alatt.

A szétesett lakásba lépve kisebb kétségbeesés lett úrrá rajtam, ami abból állt, hogy remegve megkérdeztem a burkolót, hogy lesz-e ebből lakás valaha? Biztos, hogy ezt akartam én? Szörnyű volt lecsupaszítva látni az otthonunkat. Szürke betonfalak, szétrombolt padló, üres fürdő kilógó csövekkel, vezetékekkel, nincs víz, nincs áram, és természetesen kosz és por mindenütt. A kétségbeeséstől fotózni sem volt erőm, lemaradt, nem örökítettem meg, pedig történelmi pillanatok voltak azok.....

Azért a régi képek is beszédesek, itt van néhány belőlük.

Lakásfelújítás - tervező fázis

Adott egy 61 m2-es panellakás. 70-es években épült, mi 11 éve lakunk benne. Pont mióta házasok vagyunk. :) Álomlakásnak tűnt mikor megvettük, felújítva a sok retró között egy üde színfolt volt.

Burkolatok lecserélve, konyhabútor gyönyörű fehér, kapcsolók-konnektorok újak. Mi kell még?
Azóta eltelt egy évtized, (hű de sok kimondva...) és lelaktuk. Ja, meg persze kiderült, hogy a felújítottság nem igazán úgy volt, ahogy gondoltuk.

A kapcsolók és a konnektorok ugyan újak voltak, de a falban a vezeték még a hagyományos alumínium kábel. Ennek következtében minden évben leég egy-egy konnektor, nyilván nem bírja a megemelkedett terhelést, amit egy hiperanyu fogyaszt. Mosógép, szárítógép, porszívó, tv, mikro, dvd, hifi, vasaló, hajszárító... Már van olyan szoba, ahol egy, azaz egy darab konnektor van csak, és az egész szoba onnan van ellátva fal mellett kígyózó hosszabbítókkal. Wáááá...

A fürdőben a gyönyörű kék csempe hullik le a fürdőkád faláról, mert ugye a jó kis fémlemezre rakták fel, és a ragasztó eddig bírta. Mellesleg a fugák is potyognak a falról és a kád széléről.

A konyha olyan picurka, hogy ha már vendég is jön hozzánk, nem nagyon tudjuk leültetni egy ebédre, csak ha mondjuk valaki beleül a sütőbe. Az már csak hab a tortán, hogy nincs elég tárolóhely sem az évtized alatt felhalmozott cumónknak...

Úgy döntöttünk, felújítunk. Lakáskasszánkat lejáratjuk előbb, és némi saját pénzt is hozzátéve talán megoldható a dolog. Nagy fába vágom a fejszémet. Álmodozom, hol kicsit, hol nagyot. Bár van még jónéhány homályos folt, azért nagyjából már összeállt a kép.

Ahogy az ember tervezni kezd, mindig a álmokból indul el, jó magasra teszi a lécet. Ilyenkor még nem gond, hogy falat kell bontani, áthelyezni, rombolni, funkciókat váltani. Aztán telnek a hónapok, alakul a költségvetés, és rögtön lejjebb adja az álmokat az ember lánya. Egy vállalhatóbb, de mégis ránk szabott lakást akarván falat nem bontok, de funkciót kegyetlenül áthelyezek.

A mostani alaprajz:

Ebből annyi változás van, hogy a loggiát beépítettük, így nekünk az is a szoba része lett.
Luxust nem szeretnék, annál inkább egy élhetőbb otthont annyi tárolóhellyel, amennyire szükségünk van.

A tervek között szerepel, hogy a mostani konyha a hálószoba helyére kerül, a gardrób elbontása után egy étkező funkciót kap, a gyerekszobából nappali lesz, a konyhából gyerekszoba, a nappali helyére pedig kettéosztva egy hálószoba és gardrób kerül.

A konyhába kerül az összes háztartási gép, beleértve a mosógépet és a szárítógépet is, a fürdő csak fürdő lesz, ahol a kádat lecseréljük zuhanyra.

A tervezett alaprajz:

Folyt. köv....

Hiperanyu elégedett :)

Nyár közepén megelégeltem a lakásban eluralkodó káoszt, és kijelentettem, hogy márpedig a hálószobába kell egy beépített szekrény. Az évek alatt annyi cuccot halmoztunk fel, hogy átláthatatlan már az egész lakás. Elszánt vagyok, az a célom, hogy mindent szekrényajtók mögé rejtsek.

Panellakásban ugye ez nem könnyű feladat, mert a bolti szekrények (van belőlük jónéhány a lakásban) nem igazán erre a lakásfajtára lettek kitalálva. Addig addig gondolkodtam, mígnem kialakult a fejemben a kép, megálmodtam, hogy mit is szeretnék. Szorgos keresgélésbe fogtam, és találtam is egy jó kis bútorost, ahol asztalosok legyártják az én álmomat.

Besétáltunk a bemutató raktárba körülnézni. Amit én kitaláltam nem volt, de olyan színű bútorlapot láttam, és a főnök elmondása szerint bármit megcsinálnak. Néhány mondatban ecseteltem, hogy mit találtam ki, és a beszélgetés végére már kész is volt a 3D rajz. Odafordítja hozzám a papírt: "Ilyenre gondolt?"

"Pont ilyenre. Mennyi az annyi?" Megegyeztünk, majd a határidőt is kitoltuk decemberre, mert így még több kedvezményt kaptunk. Kértem, hogy jöjjön ki a lakásba és mérje le pontosan a helyet, mert amit én mértem, az nem mérvadó, csak kb. Kijött, lemérte.

Aztán vártunk. Teltek a hónapok, és most így december elején már kezdtem aggódni, hogy nem igazán jelentkeznek. Már rémeket láttam, hogy leléptek a befizetett előleggel, meg hogy csalás és ámítás az egész. Telefont ragadtam. Másnap visszahívtak, hogy már gyártás alatt van a bútor, nemsokára hozzák. És mikor kész volt, jelezték, hogy jönnének.

A hálószobánk elég picike, mert még egy korábbi átalakítás miatt leválasztottunk belőle egy gardróbszobát  így mindent ki kellett pakolni, hogy egyáltalán meg lehessen mozdulni benne. Éjszaka a nappaliban lerakott matracon aludtunk.

A szekrény megérkezett, de a csillár még így is útban volt. Este pedig fény nélkül ugye nem lehet fúrkálni, ezért ma visszajöttek, hogy befejezzék a szerelést.

Kicsit féltem, mert a wenge színnek kikiáltott bútorlapból elég sokfélét láttam, és aggódtam, hogy nem fog illeni a már meglévő ágykerethez. De a színválasztás hibátlan volt.

Hosszú ideje ez az első alkalom, hogy úgy igazán elégedett vagyok.

Nálam az nagyon ritka, hogy valamivel kapcsolatban azt érzem, na, ez tényleg rendben van.

Nem vagyok könnyű eset, állandóan a hibákat keresem mindenben. Nem is értem miért?! Már megint a maximalizmus.... :D

De ma! Ma még az apró hibák ellenére is (mert azért vannak, na :)) az elégedettség töltött el!

Azt kaptam amit vártam. Ezt rendeltem, ezt szállították. Jóleső érzés, hogy nem akartak átverni. Nem akartak olcsón rámsózni valami gagyit. Nem lenyúlni akartak, hanem korrekt üzletet kötni. Több ilyen cég kéne. Több ilyen hozzáállás.