Kicsi drága Beiglikénk 9 hónapos lesz.
Néhány hónapja van nálunk, de persze jól felforgatta az életünket, ahogy kell.
Az elején az éjszakázás volt a pluszfeladat, mostanság a hiperség nála is felütötte a fejét. Egész nap "lazul" a kis párnáján az irodában, amíg mi dolgozunk, aztán délután rájön az ötperc. Kilométer hiánya van szegénykének, és olyan erő van benne, hogy sokszor elrántana, ha nem vetném be én is a húúúzd meg trükköt. Rohan, ugrál, ökörködik, teljesen meghülyül, bepörög.
Túl vagyunk az ivartalanításon is végre, még tüzelés előtt sikerült összehozni. Sokan sokfélét mondtak, szidtak, miért is kell műteni azt a szegény állatot. De nem bántam meg. Kb két hét alatt teljesen túl volt az egészen, nem úgy, mint a régi kutyám Speni. Őt 13 évesen kellett műteni méhgyulladás miatt. Még 2 hónap után sem jött rendbe teljesen. Beigli még fiatal, ezért sokkal gyorsabban gyógyult, azon az egy éjszakán és az utána következő napon kívül, amikor rosszul volt még az altató miatt, semmi gond nem volt vele.
És a végére két sztori:
Egyik nap az irodában kimentem a boltba, apa bennmaradt a helyén. Kb ebédidő van, tehát Beigli megszokta, hogy ilyenkor elhúzunk kajálni. :) Csukódik az ajtó. Föltápászkodik, kinyújtózik, megy egy kört, és paff bele fejjel a kukába! :D na mindjá apa rászól:"BEIIIIGLIIIII" Erre összerezzen: "TE ittvagy?! " Néz értetlenül, aztán fogja, megy még egy kört, még valamit ott zajong. Apa újra rászól... aaaaa, fogja azt megy alszik tovább! :) Nyavajááás! :)
Másik nap szintén nem voltam benn az irodában, apa volt az ügyeletes. Tesz-vesz, szellőztet, ajtó tárva-nyitva. Majd egyszercsak feltűnik, hogy a kutya sehol. Beigliii! Beigliiii! Sehol. Lépcsőházba kirohanás, Beigliii! Sehol. Nnna, kiszökött a kapun valahogy. kétségbeesés, erőgyűjtés, hogy felhívjuk anyát: a kutya elveszett. Aztán jön le a lift, kinyílik, és a kutya kisétál belőle.... Most mér'? Világot látott na.
Persze ezek mindig apával történnek, nekem még nem produkált ilyet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése