két év...

Tegnap délután a lányom életében lezárult egy korszak. Egy nagyon fontos és tartalmas korszak.

Az első két iskolás év után elbúcsúztunk a tanító néniktől, akiknek fantasztikus, odaadó munkájára nem nagyon lehet szavakat találni. Hihetetlen odafigyeléssel, nyugalommal és empátiával tanítgatták a gyerekeket, így a kis picike óvodás babákból mára komoly harmadik osztályt váró kispajtások lettek. 

A félévi mélyrepülés után az én csöppke lányom is összeszedte magát, és az év végi bizonyítvány is úgy alakul, ahogy szeretnénk. Hála a tanító nénik türelmének, behozta a lemaradást, és bepótolta a hiányokat.

Az osztály nevében, mint szmk szülő megemlítettem, hogy szeretnénk egy kis összejövetel keretében elbúcsúzni tőlük, amit örömmel elfogadtak. Tegnap délután a szülők mind eljöttek, és együtt megköszöntük ezt a szép, hosszú és nagyon-nagyon eseménydús két évet.

Ajándékképpen minden gyerkőc rajzolt valamit nekik, amit aztán egy fotókönyvbe rendeztem, minden gyermek kapott egy oldalt, ahol az ő rajza volt a háttérkép, és szerepel a neve és a kis arcképe is rajta. 

A másik meglepetés egy kisfilm volt, amiben öszefoglaltam az első és második osztály szösszeneteit képekkel, videokkal. 

A bulit délután 4-kor egy kis előre megírt beszéddel indítottam, kitérve a tanító nénik erényeire, és megköszönve a munkájukat. 

Aztán következett a videó levetítése. A projektor beüzemelése nem volt könnyű, a végén már 4-en voltunk rajta a témán, de a nemes cél érdekében nem adtuk fel, és az ég is kegyes volt velünk, megoldottuk. 

Volt nagy zokogás, először csak a tanító nénik (zsebkendő előre kikészítve várta őket), aztán a szülők is rákezdtek, végül a videó után két szót szóltak a tanárok is, és onnantól a gyerekek is sírni kezdtek. Nem akarták elengedni őket, csak ölelték egyszerre 8-an minden oldalról. "Csak még nekem jusson egy kis Réka néni csak még nekem egy kis Jutka néni." :)

Végül aztán a sütievésben mindenki megnyugodott, mindenki végigpuszilta őket és mindenki el tudott köszönni.

Összességében egy jó kis buli volt, nagyon hálásak és boldogok voltak a tanító nénik, azt kell mondjam megérte.... Jó érzés volt látni a meghatottságukat.

Búcsúvideo itt: http://hiperanyu.blogspot.hu/p/laszlo-gyula-2b-info.html

„Ma egy búcsúztatón vagyunk itt, de nem búcsú ez, azt gondolom sokkal inkább a köszönet kifejezése.

Emlékszem, amikor a lányom az évnyitó napján sírva fakadt otthon indulás előtt. Félt az újtól, az ismeretlentől, és különben is, sokkal jobb volt az óvoda.

Aztán elkezdődtek az iskolás mindennapok, szépen lassan teljesen birtokba vették a tantermet, megszokták az új napi ritmust, és megnyugodtak. Érezték, hogy jó helyen vannak, itt féltő kezek óvják őket, és bátran próbálgathatják a kis szárnyaikat.

És Valljuk be, nekünk szülőknek ugyanolyan nehéz volt a kezdet, ha nem nehezebb. Vajon vigyáznak rájuk eléggé? Vajon megkapja a kellő figyelmet az én szemem fénye? Szerencsére Nem kellett sok idő hozzá, és mi is megnyugodtunk.

Az induláshoz két ilyen fantasztikus tanítónénit rendelt a sors nekünk, akik szívvel lélekkel végzik hivatásukat, a lehető legjobban teszik a dolgukat, és mindig a legjobbat akarják a gyermekeinknek. A gyerekek egy szeretetteljes és melegséggel megtöltött osztályba érkeztek minden nap, és új élményekkel, új tudással indultak haza.

Jutka néni Hihetetlen empátiával és kitartással tanítgatta a gyerekeknek (és persze nekünk szülőknek méginkább) az írás-olvasás-számolás rejtelmeit. Nyugodtsága és türelme csodálatra méltó, ahogy a hangzavarban csak halkan megszólal, mondja amit kell, és egyszer csak csend lesz. A nyílt órákon külön figyeltem, hogy mi szülők többet beszéltünk, mint a gyerekek, de Jutka nénire nem lehet nem figyelni, és azt bizony csak csendben lehet. Meg is jegyeztük a férjemmel utána, hogy ez a Jutka néni tud valamit…

Réka néni tele van lelkesedéssel, kreativitással, és lendülettel, soha ki nem fogy az új ötletekből. A délutánokra mindig valami izgalmasat tartogatott a gyerekeknek, ők meg persze áhítattal hallgatták, és szívták magukba a tudást. Hol az Operaház fantomjáról, hol a csillagászatról beszélt, ebéd után kiselőadást tartott a helyes és helytelen viselkedésről, és ha kellett, akkor bizony szigorúan nézett. És ennyi elég is volt…Igazi példakép a "babák" szemében. :)

NE búcsúnak éljük meg ezt a mai napot, hanem éljük újra az elmúlt két évet, hogy ezek a jó emlékek megmaradjanak mindannyiunkban.

Az egyik kispajtás ajándékba adott rajzán egy nagyon sokatmondó üzenet áll a tanítónéniknek, ezzel zárom a mondandómat:

Tanítsatok mindig!”